A marsi kráter mélyéről készült felvételen a domborzat és az éjszakai hőmérséklet összefüggéseit tanulmányozhatjuk. A Rabe-kráter egyike annak a többszázezer becsapódási kráternek, amely a Mars déli fennsíkját szabdalja. A 108 kilométer széles Rabe félúton található a marsi egyenlítő és a déli sark között, a Hellas-medencétől nyugatra.
A kutatókat a kráter felismerésében két jellegzetesség segíti: a Rabe-kráter feneke lapos, benne pedig egy árok, és nagy kiterjedésű dűnék találhatók.
Az alábbi hamisszínes kompozíció az emberi szem számára is látható hullámhosszúságú, valamint láthatatlan infravörös felvételekből készült. A felvételeket a NASA Mars Odyssey szondája készítette.
A színek a felszín éjszakai hőmérséklet-különbségeit mutatják be: a kék a hideg, a sárgás és piros árnyalatok pedig a melegebb helyeket jelölik. Az adatok segítenek a kutatóknak abban is, hogy megkülönböztessék a felszíni finomszemcsés anyagokat, például a port vagy homokot a keményebb, sziklásabb felszíntől. A por és a homok ugyanis napnyugta után gyorsan lehűl, a sziklák viszont még sokáig őrzik a nappali hőt. Amikor a hajnal előtti órákban a NASA szonda ezt a felvételt készítette, a kráter mély árka (átlóban) még mindig pirosan sugároz, míg a homokdűnék rég kihűltek.
A képen látható dűnék 150-200 méter magasak, és homokfinomságúra töredezett bazaltból épülnek fel. Jól látszik, hogy a dűnék keményebb csúcsa jobban tárolja a hőt (sárgás árnyalatok), mint a völgyekben megülő finom por (kék). A számítások szerint a csúcsok átlagosan körülbelül hat Celsius fokkal melegebbek az éjszaka során, mint a völgyek. A formák alapján nem nehéz kitalálni, hogy a szél melyik irányba mozgatja a dűnéket.
A kráter fenekén meghúzódó, körülbelül egy kilométer mély árok eredete bizonytalan, de nagy valószínűséggel a víz és a szél munkája hozta létre. Az erózió során keletkezett por, homok lehet a dűnék építőanyaga.
AJÁNLOM AZ OLDALT
